Az óvodában áhítattal kezdődnek a hetek. A gyermekek nyelvén, életkori sajátosságaikat figyelembe véve, egyszerű énekekkel, imádságokkal, számukra is érthető, ám mégis szent és komoly bibliamagyarázattal indulnak neki egész heti foglalatosságaiknak. Mindig van tehát egy gondolat, kép, melyhez a hét során vissza-visszatérhetnek, melyről gondolkodhatnak. Ezeket az alkalmakat az óvónők tartják, de havonta egyszer valamelyik lelkipásztor.

A szülői értekezleteken az aktuális tudnivalók megbeszélése előtt rövid áhítatot tartunk a szülőkkel együtt. Elcsendesedünk néhány percre, hogy hallgassuk Isten hozzánk szóló szavát a Bibliából, s imádságban könyörögjünk gyermekeinkért. Ez a néhány perc is szerves része az értekezletnek, kérjük a kedves szülőket, hogy ne csak ezt követően érkezzenek!

Óvodai nevelők számára havonta egyszer tartunk bibliaórát. Ezek az órák alkalmai az önvizsgálatnak, az elmélyedésnek, a közösség megújításának, megerősödésnek.

Ahogyan az öltözködést, a köszönést, a cipőkötést, kulturált étkezést meg kell tanulni, és gyakorolni kell, úgy a hitet is. Nem elég hallani, egyszer hallani, hanem meg kell tanulni, be kell gyakorolni, hogy abból aztán olyan erő legyen az életünkben, mely mindig megtart, minden nehéz helyzetben. Ehhez szükséges a közösség. Nemcsak az óvodai, de a templomi, gyülekezeti közösség is. Évente négy kiemelt vasárnapon hívjuk az óvodásokat és családjaikat istentiszteletre, ahol egy darabig együtt, aztán gyermekek és felnőttek külön vehetnek részt a nekik szóló alkalmon. Ám ezen kívül is minden vasárnap nagy szeretettel várunk mindenkit gyülekezeteinkben azzal a jó reménységgel, hogy ki-ki megtalálja a helyét, a feltöltődés, megerősödés lehetőségét.

Az óvodai élet rendjébe illeszkedik a többi foglalkozás között hetente egyszer a hittanfoglalkozás is. Ezeken az alkalmakon olyan hittanoktatók foglalkoznak külön a katolikus, külön a református gyermekekkel, akiknek óvodapedagógus képesítésük is van, tehát ismerik az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságait, azokat a módszereket, melyekkel őket nekik való módon meg lehet közelíteni. Egyszerű, kedves énekeket, imádságokat, játékokat tanulnak, s közben megismerkednek bibliai szereplőkkel, történetekkel, tanításokkal.

A református óvoda többlete az, hogy kiegyensúlyozottak, őszinték, türelmesek, szeretetteljesek, mindig lehet hozzájuk bizalommal fordulni, mindig lehet rájuk számítani. Ha ez igaz rájuk, akkor úgy tudnak forgolódni a gyermekek között, hogy észre vehető lesz majd ez a többlet az óvodásokon is. Ehhez azonban erőre van szükségük a pedagógusoknak, és tudniuk kell, hogy a saját életük kérdéseire hol kell keresni a választ. A nevelési éveket azért előzi meg egy-egy csendes nap, hogy a becsületes szakmai felkészültség mellett teljes szívvel, lélekkel is ráhangolódjunk a gyermekek közt végzendő nemes és nagyszerű feladatunkra.