A Ceglédi Református Általános Iskola és Óvoda története
Az intézmény bemutatása
Intézményrendszerünk két iskolából és három tagóvodából áll. A kőröstetétleni iskolát 2008-ban csatolták az anyaintézményhez 12 pedagógussal és 87 diákkal. Ma már a diákok száma meghaladja a 150-at, akik közül sokan Törtelről, Jászkarajenőről vagy Abonyból járnak be tanári felügyelettel ellátott iskolabusszal. A ceglédi Báthori utcai és Posta utcai óvodákat 2011. szeptember 1-jén csatolták az iskolához. Mindkét óvodában 4-4 csoportban biztosítanak óvodai nevelést több mint 200 kisgyermek számára. A kőröstetétleni tagóvoda a „legfiatalabb” a testvérintézmények közül: 2012 szeptemberében került a Református Egyház fenntartása alá. A korszerű, külsőleg-belsőleg felújított épületben 2 csoportban folyik a nevelés.
Az iskola gyermekközpontú nevelés és oktatás által igyekszik a diákok személyiségének, képességeinek komplex fejlesztésére, de célkitűzései között kiemelt helyet foglal el a hitre, nemzeti öntudatra és erkölcsre irányuló nevelés is. Évente három vagy négy elsős tagozat nyílik az igen közkedvelt, kis létszámú előkészítő osztályon kívül.
Az iskola történelmi áttekintése
Kezdetek
A Ceglédi Református Általános Iskola alapítása a reformáció korába nyúlik vissza és Szegedi Kis István reformátor nevéhez fűződik. Lévén, hogy 1545-ben alapult, hazánk egyik legrégebbi tagintézete.. Szegedi két és fél évig működött Cegléden, 1548-ban távozott. Az iskola erős tényezője volt a reformációnak. Az az adat, hogy a wittenbergi egyetemre 1553-tól a század végéig 10 fiatal iratkozott be Ceglédről, nyilván bizonyítja, hogy az iskola eredményesen működött.
A vallásos oktatást és nevelést mindenek fölé helyezték. A reformátorok azt hangoztatták, hogy „az iskola az egyház veteményes kertje”, tehát igyekeztek „kegyes, hitbuzgó, szilárd jellemű és tiszta erkölcsű embereket nevelni az egyház számára” (Lizik, 1995, 16. old.). A latin és a görög nyelv mellett szónoklatot, logikát és alapvető teológiai ismereteket tanítottak.
A templom közelében lévő régi városi iskola a reformátusok birtokába jutott, és ott maradt 1760-ig. A földszintes épület a rektor szobájából és eleinte egy, majd két-három tanteremből állt. Külön osztálytermek létesítésére a XVII. század közepétől volt lehetőség. Az iskolát a város építette, fenntartásáról és dologi kiadásairól is az gondoskodott. A rendszertelen tanítást sem az alsó, sem a felsőbb tagozatban nem kötötték osztályokhoz, vagy évfolyamokhoz. Az ábécét addig tanulta a gyerek, amíg nem tudta. Az olvasást többé-kevésbé minden gyermek elsajátította, de az írást nem. Alapvető számolásra is megtanították őket. Érdekes megjegyezni, hogy ami a valláserkölcsi életre vonatkozott, azt lehetőleg versben tanulták meg.
A XVII. századi felélénkülés
A XVII. század első évtizedeiben új élet kezdődött a városban: gazdasági növekedés és népességgyarapodás volt észlelhető. Megindult az állattenyésztés, valamint a szőlőművelés, ami felélesztette a széleskörű kereskedelmi forgalmat. Ez maga után vonta a város nagyobb mértékű iparosodását és művelődését. A kereskedők jelentős pártfogói voltak a tanításnak és az iskoláknak. A diákok nagy része ugyanis kereskedői pályára ment, amely során világlátottságuk által jelentőségteljes élményekre és tapasztalatokra tettek szert. Ebből kifolyólag igyekeztek a ceglédi iskolát is továbbfejleszteni.
Az oktatás és nevelés terén a protestantizmus kegyelemközpontú tanítása még nem éreztette a hatását. A középkori kolostori iskolarendszert ugyanolyan kemény, szigorú törvényekkel vették át, melyek nem a szereteten, hanem a büntetésen alapultak. Az iskolában csak latin nyelvű beszéd folyt. A magyar nyelvet akkor az iskola és a művelt ember a parasztság és az értelmetlenség jelének tartotta. Aki az iskolában hungarizált, azaz magyarul szólt, azt a törvény értelmében megbüntették.
Annak ellenére, hogy a korabeli református iskolák a reáltudományok tanítására kevesebb gondot fordítottak, megfelelő ismeretekkel látták el a növendékeket. Legtöbben szülővárosukban maradtak és tiszteletreméltó polgárok, kereskedők, iparosok, és gazdálkodók lettek. Némelyek főiskolára mentek, és jeles tisztségeket töltöttek be: bírák, jegyzők, tanácsosok és tisztviselők, valamint lelkészek lettek.
XVIII. századi változások
A XVIII. század közepén szükség adódott az iskolaépület helyreállítására. Egy mocsaras területet jelöltek ki a reformátusok számára, ahol megépülhetett az új templom, a parókia és az iskola. A templomot 1753-54-ben, a parókiát ideiglenesen 1755-ben, majd véglegesen 1767-ben építették fel. Az új fiúiskolát a templom mellé építették, közvetlen közelében pedig a leányiskolát is 1796-ban.
Mint általában az országban, úgy Cegléden is, a protestáns egyházakra lényeges változást idézett elő az 1791. évi XXVI. t.-c., mely biztosította a protestánsok önállóságát az iskolák szervezésére, tanrendjére és vezetésére vonatkozólag. Ebben az időben – a nemzeti törekvésekben gyökerezve – megélénkül a magyar pedagógiai gondolkodás, mely azt eredményezte, hogy 1797-től a tanítás nyelve a magyar lett.
A XIX. század – az iskola megépítése
1806-ban a ceglédi reformátusok száma elérte a 6471-et. Közülük 410 volt az iskolás. A diákok száma évről évre nőtt. A század közepén az iskolák, rozoga állapotuk miatt, már összedőléssel fenyegették a tanítókat, növendékeket, így életveszélyes lett a bennük való tanítás. 1852-ben elhatározták, hogy egy új, nagy, emeletes fiúiskolát építenek meg. A terv készítésével Hild József építészt bízták volna meg, de egy helybéli építőmester, Hammeri Ferenc tervrajzait olcsóbbnak találták, így rá esett a választás. A fiúiskola megépítése (1858) után 1896-ban egy nagyobb, korszerűbb központi leányiskolát is építettek.
XX. század
A fejlődést a világháborúk igencsak megzavarták. Az I. világháború után bekövetkezett forradalom, majd kommunista rendszer, és a román megszállás szintén nagy megpróbáltatásnak tették ki az iskolát. A románok az iskola épületeiben és berendezéseiben súlyos károkat okoztak. Feltüzelték a tantermek padjait, sőt a padlóit is, összetörték az ablakok üvegeit és megrongálták a falakat. Kivonulásuk után az egyház csak lassanként tudta rendbe hozni az iskolaépületeket.
A gazdasági válság következtében a családok szociális körülményei igencsak rosszak voltak. Nagy volt a cselédvándorlás, ami maga után vonta a tankötelesek vándorlását is. Az 1922-ben kiadott végrehajtási utasítás szerint bevezették a tanköteles gyermekek nyilvántartását, ami némileg javított az iskolalátogatáson. Minden igazolatlan mulasztást bírsággal, sőt visszaesés esetén „leültetéssel” torolták meg. E rendelet betartása az együtt érző pedagógusokban súlyos hivatásbeli konfliktust idézett elő.
1941-ben az iskola nyolcosztályú népiskolává alakult, majd 1945-ben általános iskolává. A II. világháború folyamán több ízben lefoglalták katonai, kórházi célokra. A háborús hadműveletek hasonló méretű károkat okoztak, mint amilyenek az I. világháborúban keletkezett károk voltak. Némely osztálytermek használhatatlanokká váltak. Az 1944. március 26-án kiadott igazgatói utasítás szerint a fennálló akadályok miatt csak az első osztályosok járhatnak iskolába. Nem sokra rá, április 4-én mindenki számára befejeződik a tanév.
A háború után lassan helyreállt a rend. A tanítás két iskolaépület kivételével mindenhol folyt: az I. kerületben lévő központi fiúiskolában I-VIII osztállyal 8 tanteremben, a központi leányiskolában úgyszintén I-VIII. osztállyal 8 tanteremben, a VII. kerületi vegyes iskolában I-IV. osztállyal 3 tanteremben, a IX. kerületi vegyes iskolában pedig az I-II. osztályban 1 tanteremben. A nevelőtestület 25 tanítóból és 3 gimnáziumi óraadó tanárból állt. Átképző tanfolyamok indultak a szocialista pedagógia megismerésére. 1945 májusában megalakul a pedagógusok érdekvédelmi szerve, a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete is. 1946. augusztus 16-án az iskola hivatalosan deklarálja, hogy általános iskolává alakul át az addigi elemi népiskolából.
1948. június 16-án a XXXIII. t-c. alapján az iskolát államosították. Az ingóságok és ingatlanok, valamint a nevelőtestület állami fennhatóság alá kerültek. Az államosított iskola új nevet vett fel: Földváry Károlyról, az 1848-49-es szabadságharc honvédezredeséről nevezik el Kiss Sándor igazgató javaslatára. Nem sokra rá, 1949-ben országosan átszervezik a tanügyi és népoktatási területeket, és kimondják, hogy a vallásoktatás nem kötelező. Ezzel új korszak kezdődik az iskola történetében, arculatának drasztikus megváltoztatásával.
A szocializmus évtizedei
Az 1950-es években a tanulók létszáma mindvégig meghaladta az ezret. Az 1960-as évektől kezdett folyamatosan csökkeni a létszám, és 1994-ig 540 és 800 szám között mozgott. Némi fellendülés a ’80-as években volt tapasztalható, amikor a tanulói létszám meghaladta a 800-at.
A szocialista korszak – ateista voltából eredően – határozottan szakított a vallásos tartalmú nevelési célokkal, és a szocialista, illetve kommunista ember eszményképe elérését tűzte ki céljául, ami azért nem valósulhatott meg a gyakorlatban, mert nem volt lényeges jelentéstartalma. A meghatározások nagyon általánosak, szlogen-szerűek voltak.
A társadalmi fellazulás szele a ’80-as évek végén az iskolákat is elérte. Nemcsak a pedagógusok, hanem a tanulók körében is téma lett, hogy bizonyos társadalmi értékítéletek elvesztek. A gazdasági helyzet romlásával növekvő elégedetlenség hatásai átcsaptak az iskolára is. A rendszerváltozás elkerülhetetlen megoldásnak bizonyult.
Ismét református iskola
Az 1990-es lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény lehetővé tette, hogy az egyházak visszakaphassák az 1948-ban államosított intézményeiket. Így került a ceglédi Földváry Károly Általános Iskola is újra a Református Egyház fenntartása és működtetése alá. Az iskola neve 1992. augusztus 1. napjától Református Általános Iskola lett. A tanulók jogviszonya és a dolgozók munkaviszonya nem szűnt meg. A rendszerváltozással eltörölték a szocializmus nevelési céljait és embereszményét, és helyettük újakat dolgoztak ki. Az alkotmány és a hozzá kapcsolódó alkotmányerejű törvények rendelkezései lehetővé tették, hogy vallásos nevelés és oktatás valósuljon meg az egyházak által fenntartott iskolákban. A hittanórák ismét bekerültek az órarendbe.
Összeállította: Ócsainé Velisek Gabriella
- 03. 10.
