Egy héten egyszer különösképpen is megadjuk a módját a reggeli bibliaolvasásnak. Ilyenkor nem a tanteremben, könyveink, és füzeteink között hallgatjuk Isten hozzánk szóló üzenetét, hanem a templomban csendesedünk el. Minden héten kedden nyolc órakor kezdődik a közös reggeli áhítat.

A szülői értekezleteket áhítattal kezdjük. Az aktuális tudnivalók megbeszélése előtt rövid áhítatot tartunk a szülőkkel együtt. Elcsendesedünk néhány percre, hogy hallgassuk Isten hozzánk szóló szavát a Bibliából, s imádságban könyörögjünk gyermekeinkért. Ez a néhány perc is szerves része az értekezletnek, kérjük a kedves szülőket, hogy ne csak ezt követően érkezzenek!

Minden második héten kedden délelőtt a negyedik órában és csütörtökön reggel a nulladik órában tartunk tanári bibliaórát a könyvtárban. Ahhoz, hogy adni tudjunk, folyamatos töltekezésre van szükségünk. Ennek a feltöltődésnek alkalmai ezek az órák.

Ahogyan az írást, az olvasást, a számolást, az idegen nyelv szavait gyakorolni kell, úgy a hitet is. Nem elég hallani, egyszer hallani, hanem meg kell tanulni, be kell gyakorolni, hogy abból aztán olyan erő legyen az életünkben, mely mindig megtart, minden nehéz helyzetben. Ehhez szükséges a közösség. Nemcsak az iskolai, de a templomi, gyülekezeti közösség is. Egy évben egyszer az osztályok együtt mennek el a templomba. Ezen kívül kérjük, hogy még legalább háromszor ki-ki a saját felekezete szerinti (református, evangélikus, katolikus) istentiszteleten is vegyen részt. Ennek az ellenőrzőben, tájékoztató füzetben is legyen nyoma! (Pecsét, aláírás)

Minden reggel szánunk néhány percet az első óra megkezdése előtt arra, hogy néhány gondolatot elolvassunk a Bibliából. A gondos szülő nem engedi útjára szó nélkül gyermekét, akit szeret, hanem valami fontos, figyelmeztető, bátorító, kedves szót még a lelkére köt azzal a reménységgel, hogy gyermeke talán meghallja, talán megszívleli, talán épp ez a szó tartja benne egész nap a lelket. A minket féltőn szerető Isten szavát is ezért olvassuk diákjainknak, hogy legyen útravalójuk, mely erősít, vigasztal, segít helyt állni, jó úton járni, célba érni.

A református iskola, óvoda többlete az, hogy nevelői, tanárai kiegyensúlyozottak, őszinték, türelmesek, szeretetteljesek, mindig lehet hozzájuk bizalommal fordulni, mindig lehet rájuk számítani. Ha ez igaz rájuk, akkor úgy tudnak forgolódni a gyermekek között, hogy észre vehető lesz majd ez a többlet iskolásokon és óvodásokon egyaránt. Ehhez azonban erőre van szükségük a pedagógusoknak, és tudniuk kell, hogy a saját életük kérdéseire hol kell keresni a választ. A nevelési, tanítási féléveket azért előzi meg egy-egy csendes nap, hogy a becsületes szakmai felkészültség mellett teljes szívvel, lélekkel is ráhangolódjunk a gyermekek közt végzendő nemes és nagyszerű feladatunkra.
Diákjaink is csendességgel indulnak a nyári szünet zsibongása, s a félévi értékelés izgalma után, hogy kedvet, kitartást, erőt merítsenek az előttük álló feladatok becsületes elvégzéséhez.