Határtalanul 2018
Mi egy vérből valók vagyunk!
(Ismerős Arcok: Nélküled)
Intézményünk újra sikeresen pályázott határon túli tanulmányi kirándulásra, a „HATÁRTALANUL!” elnevezésű program keretén belül. Idén „A só útján” indultunk el.
Az utazást az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő 2.699.560 Ft-tal támogatta.
A pályázat keretében két osztályunk a 7.b és 7.k osztály 48 tanulója és 4 kísérő pedagógus jutott el Erdélybe. A kirándulásra 2018. szeptember 17-20 között került sor.
Az utazás célja, az volt hogy tanulóink megismerjék a határon túli magyarság helyzetét, életét, a történelmi Magyarország kulturális értékeit.
Továbbá cél, hogy az átélt élmények mélyítsék tanulóinkban a közösségi érzést, gazdagodjanak társas kapcsolataikban, erősödjön meg a tisztelet az elődök iránt.
Diák beszámoló
1. nap
Szeptember 17-én hajnal fél 5 kor találkoztunk a tetétleni iskola előtt. A busz ekkor már a ceglédi társainkkal úton volt felénk. Izgatottan, kicsit álmosan, 5 óra pár perckor elindultunk a hónapok óta várt kirándulásra.
Néhány órás utazás után a határon már kezdtük elhinni, hogy tényleg megvalósult az álmunk és eljutottunk Erdélybe.
Nagyváradon csatlakozott hozzánk Dénes András idegenvezető. Rögtön munkához is látott és a buszból gyorsan bemutatta nekünk a várost.
Egy rövid buszozás után elértünk „Erdély igazi kapujába”, ahol egy kis pihenőre meg is álltunk: fent a Király-hágón. Itt megpihentünk egy kicsit és megcsodáltuk a kilátást.
Következő állomásunk Erdély fővárosa, Kolozsvár. A Szamos völgyében fekvő város számos műemlékkel büszkélkedhet. Sétánk során megtekintettük a Szent Mihály templomot, amely Erdély második legnagyobb gótikus temploma, .A templom szomszédságában látható Kolozsvár szülöttjének, Mátyás királynak monumentális lovas szobra, amely kétszeres életnagyságban ábrázolta Hunyadi Mátyást, akit két oldalról a fekete sereg vezérei fogtak közre. Sétánk végeztével megtekintettük Mátyás király szülőházát is.
A napunk még nem fejeződött be. Útnak indultutunk Tordára, a sóbányába. Talán ezen a napon ezt a programot várta mindenki a legjobban. Itt a föld alatt a természet páratlan sócsodáival találkozhattunk, de óriáskerék, teke és golfpálya, biliárdasztalok is szórakoztatták az ide látogatókat, hiszen a sóbánya napjainkban igazi turisztikai központ.
Erre a napra már nem maradt más csak a vacsoránk elfogyasztása és a szállásunk elfoglalás Farkaslakán a Nyikó panzióban, ahol nagyon barátságosan fogadtak bennünket.
2. nap
A korai reggeli után a szomszédos településre Székelyszentlélekre indultunk ahol a helyi iskola igazgatónője és a felsős tanulók fogadtak bennünket. Röviden bemutattuk nekik, hogy honnan is érkeztünk, majd néhány vers és ének segítségével kifejeztük az együvé tartozásunkat.
Innen az utunk Szovátára, a Medve-tóhoz vezetett. Itt a tó melletti sétát egy rövid tornával és futóversennyel egészítettük ki, majd nem maradhatott ki a finom kürtőskalács kóstolása sem.
A következő úti célnak ismét sóbányát tűztünk ki Parajdon. A sóbányába busszal mentünk le. A lenti élményközpontban lévő ezernyi szolgáltatást, most lehet, hogy nem tudjuk felsorolni, azonban bátran mondhatjuk, hogy ide nagyon is érdemes eljönni. Emiatt pedig, majdnem mindenki vásárolt magának, vagy a szüleinek valami kis emléktárgyat.
A napunk legfárasztóbb része ezután jött, hiszen tettünk egy nagy túrát a Sószorosban. Az itt látott szépségeket, különleges képződményeket sosem fogjuk elfelejteni.
Korondon az egyik kedvenc programunk a vásárlás lehetőséget adott arra, hogy a Sószorosban elszenvedett fáradságot valamelyest kipihenjük.
A nap végén meglátogattuk a szállásunkkal szemben található Tamási Áron sírját. Rövid műsor után koszorúzással fejeztük be a megemlékezésünket.
A finom vacsora után már csak a pihenés és a felkészülés várt ránk a harmadik napra.
3. nap
Korán ébredtünk és egy gyors reggeli után indultunk is Szejkefürdőre, ahol számos székelykapu alatt sétáltunk fel Orbán Balázs sírjához. Az itt tartott tájékoztatóból rengeteg információt kaptunk a székelyek életéről.
A tudásunk tovább gyarapodott Székelyudvarhelyen. Ezt a helyet tartják egyébként a székely központnak. A rövid városnézés után a szoborparkba indultunk ahol megtekintettük olyan híres emberek mellszobrát, mint pl.: Rákóczi Ferenc, Báthory István, Bethlen Gábor stb. Évente tartanak zarándoklatot Csíksomlyón, ahol több ezer ember is részt vesz. Mi is Csíksomlyóra látogattunk, ahol megtekintettük a csodás templomot. Természetesen felmentünk Szűz Mária lábához, hogy könyörögjünk, illetve volt, aki pár imát is elmondott a kegyes Szűzanyához.
Rövid utazás után, elkezdtük bejárni a Békás-szorost. Fantasztikus tájakat láttunk itt. Megcsodáltuk azt a hegyet is, ahova élő ember még nem tudott felmászni. Ezt az utunkat eléggé rövidnek éreztük, kicsit sajnáltuk, hogy ilyen hamar el kellett hagynunk ezt a helyet.
Elég ismert legenda a Gyilkos-tó legendája. Így mi is megálltunk ezen a helyszínen, hogy utána járjunk, mi történt valójában. Ezután már nem volt több megállás a Zetalaki víztározóig. Itt ugyan csak pár percet töltöttünk el, de mégis örökre megmaradt bennünk a gyönyörű látvány.
4. nap
Reggeli után, szinte azonnal buszra ültünk és megkezdődött az utazásunk hazafelé. Útközben először Fehéregyházát pillantottuk meg, ahol állítólag utoljára látták Petőfi Sándort. Majd Segesváron kiszálltunk és felsétáltunk a várba. Megnéztük Petőfi szobrát, majd tovább mentünk a rettegett Drakula szülőhelyére, ahol rengeteg téves információt eloszlattak vele kapcsolatban. Ezek után megjártuk a diáklépcsőt. Kicsit meg is sajnáltuk őket, hogy nap mint nap ennyi lépcsőt kellett megmászniuk ahhoz, hogy az iskolához érjenek a tanulók.
A kirándulásunk utolsó állomása Marosvásárhely volt, ahol már csak egy városnézés várt ránk. Itt már nagyon fáradtak voltunk és vártuk, hogy induljunk haza.
Nagyváradhoz közel elbúcsúztunk Dénes Andristól, aki a négy napon keresztül fáradozott azon, hogy minél több mindent megmutasson nekünk a gyönyörű Erdélyből. Köszönjük neki a munkáját.
Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, szerintünk nagyon izgalmas utazás volt. Megfogadtuk, hogy ide még visszatérünk.